Az Economist Intelligence Unit összesítése alapján Bécs már második éve a világ legélhetőbb városa, de az utóbbi évtizedekben is mindig az élbolyban volt. Ez a lista többek között a városok stabililtását, biztonságát, az egézségügyet, a kultúrát vagy a környezetet veszi figyelembe. Legtöbbünknek az juthat eszébe, hogy az Bécs az európai életérzés megtestesítője. Valóban kiváló az egézségügye vagy a tömegközlekedése, a kultúra „fővárosa” (Mozart, Beethoven, Freud) és nem mellesleg eddig viszonylag biztonságosnak is számított. Bár az utóbbi évtizedekben a felerősödő bevándorlás árnyalta egy kicsit a képet, de úgy tűnt Ausztria és Bécs is megbirkózik a bevándorlók integrálásával. Németországhoz hasonlóan a 60-as években Ausztriába is érkeztek török vendégmunkások, kormányközi megállapodásoknak köszönhetően. A ’90-es években a jugoszláv háború következményeként pedig sok bevándorló érkezett a Balkánról Ausztriába, majd 2000-es évektől egyre jobban színesedett Ausztria és Bécs etnikai/vallási összetétele. Mára a iszlám vallásúak aránya 9 százalék körüli Ausztriában.
Bécsben legutóbb a ’80-as években volt iszlamista indíttatású terrortámadás. 1981 egy zsinagógát ért támadás, majd 1985 a bécsi Schwechat nemzetközi repülőtéren történt merénylet. Mindkét alkalommal az Abu Nidal Szervezet, palesztin militáns csoportosulás vállalta a felelőséget. Azóta a terror szempontjából Bécs relatíve biztonságosnak számított. A 2015-ben meginduló terrorhullám óta sem számított kifejezetten veszélyeztetettnek a nyugat-európai nagyvárosokhoz képest.
Az Iszlám Állam közel-keleti visszaszorulása és a koronavírus-világjárvány mellett úgy tűnt a 2015-ben kezdődött terrorhullám is kifulladt és Európa fellélegezhet. A 2015-2017 közötti nagyobb merényletek óta lényegesen kevesebb és kisebb támadás történt. Idén azonban úgy tűnik Samuel Paty francia történelem tanár meggyilkolásával valami megmozdult. Mint ismert Paty-t azért fejezte le egy csecsen származású bevándorló diákja, mert az Mohamed karikatúrákat mutatott a sajtószabadságról szóló óráján. A francia reakció kicsit erőteljesebb volt mint azt az utóbbi évek tapasztalatai alapján várhattuk. Hatalmas megemlékezések és felvonulások mellett Emmanuel Macron harcot hirdetett a radikális iszlámmal szemben és megindultak a razziák és mecsetbezárások. Válaszul az iszlám világ, Recep Tayyip Erdogan török elnök vezetésével bojkottot indított Franciaország, valamint a francia termékek ellen. Alig két hétre rá Nizzában folytatódott ami Párizsban elkezdődött, majd ismét néhány nap múlva jött a bécsi támadás. A francia-török kapcsolatok mélyponton vannak és érdekes lesz látni ki fog majd engedni a magáéból. Emmanuel Macron kiáll a sajtószabadság mellett, Erdogan pedig súlyos vádakkal illette Macront és Franciaországot.
A sajtószabadság egyik legfontosabb eleme a modern demokráciáknak, vitat tárgya, hogy meddig terjedhet? Ebben az esetben visszafelé sülhet el a pisztoly Franciaország számára. Bár Macronék védik a Charlie Hebdo karikatúráit, ezek a képek az iszlám vallásban blaszfémiának számítanak és kevésbé valószínű, hogy az iszlamista terroristák visszavonulót fújnának, sőt a helyzet könnyen tovább mérgesedhet. Az is biztossá vált, hogy a 2015-ben kezdődött nagy bevándorlási hullám mellett azokra a potenciális terroristákra is figyelnie kell a hatóságoknak, akik korábban érkeztek, esetleg már Európában születtek. Erre egész egyszerűen pedig nincs elegendő erőforrása a hatóságoknak. Bár a nagyobb, hosszú ideig tervezett támadásokat kitervelni és véghezvinni egyre nehezebb az utóbbi évek tapasztalataiból kiindulva, az elkövetők új, egyszerűbb, nehezebben lekövethető módszereket kezdtek használni.
Egy dolog biztossá vált Bécs után. Európa olyan térségeibe is elérkezett a terror amelyek eddig békésnek számítottak. Pozitívum lehet azonban, hogy Franciaország és Ausztria is felismerte vagy inkább beismerte, hogy szigorítani kell. A megemlékezések, a hangzatos beszédek és a „Je Suis” kezdetű táblák és profilképek nem elegendőek a terrorizmus visszaszorítására. Itt több kell!
Fotó: Wikipedia
