Japánról viszonylag keveset tud az átlagember. Sokunknak igen furcsa ez a távol-keleti ország. Hagyományaik, szokásaik, életvitelük nagyon különbözik az Európában megszokottól. Ennek ellenére ez a területileg nem olyan nagy, de mégis 125 milliós ország nemcsak regionális, hanem globális hatással is bír. Az elkövetkezendő cikkben megnézzük mi is a helyzet Japánban. Melyek azok a sarokpontok ahol problémákkal küszködik és milyenek a kilátások? A cikk első részében rövid történelmi kitekintő és a nemzetközi kapcsolatok alakulása lesz előtérben, a második részben pedig a japán társadalomról, Abe Shinzo leköszönő miniszterelnökről és az olimpiáról lesz szó.

Történelmi visszapillantó:

Ahhoz, hogy megértsük a Japánban zajló folyamatokat fontos, hogy ismereteink legyenek az ország közelmúltjának történelméről. Japán modern történelme az 1868-as Meidzsi-korral kezdődik el. Az akkor hatalomra kerülő Meidzsi csázsár hatalmas reformpolitikába kezdve felszámolta az addigi feudális közigazgatást. Megszüntette a sógunátust (katonai vezetés) és a szamuráj-rendszert, majd többek között a gazdaság és a társadalom szintjén is változásokat eszközölt. A Meidzsi restauráció után, a 19. század második felétől minden szinten elindult a nyugatosodás. Japán lett a Távol-Kelet Poroszországa. Ezzel egyidőben azonban megerősödött az imperializmus és terjeszkedő politikai irányvonalat vett fel a politikai és katonai vezetés. Japán a Koreai félsziget, Kína és Oroszország felé kezdett gyarmatosító politikába, melynek eredménye volt többek között, az első japán-kínai háború (1894-1895), a japán-orosz háború (1904-1905), valamint Korea megszállása (1910-től). A 20. század első felét a tovább erősödő japán nacionalizmus és imperializmus, valamint a japán hadsereg által Mandzsúriában és a japán-kínai háborúk során elkövetett szörnyűségek pecsételték meg. Ezt csak fokozták a második világháború eseményei, amely végül a szövetségesek döntő győzelmével zárult. Japán az egyetlen ország melynek területén atomfegyvert használtak háborús konfliktus során. A második világbáború és az atomcsapás olyan sebeket ejtett a társadalomban amelyek nehezen gyógyulnak. (Egyes japán történelmi értelmezések szerint a japán társadalom elszenvedője volt a szélsőséges katonai vezetés ámokfutásának.) Mégis ’45 után új fejezet kezdődött Japán történelmében. Az amerikai megszállás után új alkotmányt fogadtak el, amiben kimondták, hogy a császár nem isteni eredetű és politikai szerepe is megszűnt. Továbbá a 9. cikkely kimondja, hogy Japán nem tarthat fenn hadsereget és a jövőben lemond a hadviselés jogáról.

Gazdasági csoda, majd válság:

A második világháború után a japán gazdaság helyreállásához több fontos tényező is hozzájárult. Egyrészt az Egyesült Államok segélycsomaggal segítette a talpraállást, ehhez hozzáadódott az is, hogy az 1950 és 1953 között zajló koreai háború megrendelés volt a japán ipar számára. Ehhez hozzáadódik az is, hogy a megmaradt összegeket amelyet a hadseregre költöttek volna, a gazdaságba pumpálhatták. De nem kell elfelejteni azt sem, hogy társadalmi okai is vannak a japán „gazdasági csodának”. A kiváló munkaerő és a oktatás szinvonalának növekedése szintén szignifikáns volt. Rendkívül bölcsen használták ki a gazdasági potenciált, ugyanis egy olyan országról beszélünk amelynek gyakorlatilag nincs mezőgazdasága és nyersanyagai sem. Ilyen körülmények között, a világszinvonalú gép- és vegyipar lett a húzóerő és nemsokára a világ második gazdasági hatalmává vált a felkelő nap országa.

Nemzetközi kapcsolatok:

A második világháború követő amerikai megszállás után nagyszabású reformok valósultak meg az élet szinte minden területén. Úgy a gazdaság mint a politika is gyökeresen megváltozott. A világháborút lezáró békeszerződésre (az USA-val) 1951-ben került sor San Franciscóban. A Szovjetunióval és Kínával csak később kötötte meg a békét Japán. Ezek után az amerikai hadsereg 1971-ig a déli szigeteket (Okinava, Rjúkjú) ellenőrzése alatt tartotta és azokon katonai támaszpontokat hozott létre. A hidegháborúban az Egyesült Államok fontos bázisként tekintett Japánra, mivel szüksége volt egy hídfőállásra a Távol-Keleti térségben. Japánban is voltak a kommunista erőknek arra vonatkozó törekvéseik, hogy átvegyék a hatalmat. Ezért Japánnak is érdeke volt, hogy az amerikai jelenlét megakadályozza a kommunizmus megerősödését az országban. A ’90-es évek elején az Egyesült Államok komoly gazdasági vetélytársat látott Japánban, azonban a japán gazdasági buborék kirobbanása után újra stabilizálódtak a kapcsolatok. Az utóbbi években ismét kicsit gyengülni látszik a két ország közötti viszony, annak ellenére, hogy Donald Trump és Abe Shinzo között kifejezetten jók voltak a kapcsolatok. Az USA is kissé aggódóan figyelheti, hogy haderőfejlesztés zajlik és azt, hogy a japán alkotmány azon részét miszerint, Japán csak önvédelmi célokból tarthat fenn hadsereget a szigetországi politikai vezetés különbözőképpen kezdi értelmezni. Mégis a nézeteltérések ellenére, jelenleg is az USA Japán legfontosabb gazdasági és katonai szövetségese.