A második részben fókuszban lesz a társadalom, a keresztények helyzete, Abe Shinzo és utódjának politikája, valamint az olimpia.
Társadalmi problémák és a kereszténység helyzete:
A japán emberek messze földön ismertek munkaszeretetükről, szakértelmükről és fegyelmezettségükről. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy a második világháború után az ország olyan gyorsan talpraállt. Ténykérdés viszont az is, hogy a japán társadalom válságba került az utóbbi években-évtizedekben. Különösen a fiatalok körében erősödött meg az a vágy, hogy nem szeretnék azt az életvitelt követni, ami a szüleiket jellemezte. A korosabb generációkra még nagyon jellemző, hogy éjt nappallá téve dolgoztak, szabadság vagy szabadnapok nélkül, gyakorlatilag egész életüket feláldozva a munka oltárán. A fiatalabb generációknál, már inkább megfigyelhető az, hogy ők nem kívánják ezt a mintát követni. Ez látszik például abban is, hogy az utóbbi évtizedekben már jobban jellemző az, hogy szabadabban mozognak a munkaerőpiacon és könnyebben munkahelyet cserélnek. Igaz, hogy a munkaerő piac kínálta lehetőségek is beszükültek és nagyobb a verseny a komolyabb álláspoziciókért.
Talán a legégetőbb probléma az, hogy a japán a világ legelöregedőbb társadalma. A 2019-es adatok szerint a lakosság közel 29 %-a 65 év feletti. Az okok között van az, hogy itt a legmagasabb a születéskor várható élettartam, de a születések száma is nagyonlecsökkent, így a társadalom korfája fent szélesedik, lent pedig szűkül. Ehhez hozzáadódik, hogy fiatalok körében rendkívül alacsony a házasodási szándék és nagy arányú például a magányosság vagy az öngyilkosság is. A legoptimistább becslések szerint is a következő évtizedben több 10 millióval csökkenhet a népesség. A társadalom elöregedése nem csak Japánt érinti, az európai országokban is van ilyen tendencia, amit sok kormány a bevándorlással próbál ellensúlyozni, Japánban viszont nem biztos, hogy ez lehet a jó megoldás. A politika eddig többnyire elzárkózott ettől a gondolattól. Ráadásul a zárt japán társadalom is eddig viszonylag elutasító volt a bevándorlókkal kapcsolatban, sokan pedig úgy vélik, hogy az eddigi sikerek és a béke a homogén társadalmi struktúrának köszönhető.
A keresztények helyzete sem túl könnyű. Japán két nagy vallása a sintoizmus és a buddhizmus, ami a társadalom nagy része egyidejűleg gyakorol. Ugyanakkor sokan (kb. 64%) nem tekintik magukat vallásosnak, annak ellenére, hogy az említett két vallás szokásait, hagyományait gyakorolják. A keresztények aránya aránylag alacsony, jelenleg kb. 1,5 %. Az első keresztény hittérítők a jezsuiták voltak, aki a 16. század közepén érkeztek a szigetre. Kezdetben sikeresen térítettek és a 1500-as évek végére a japán keresztények száma már meghaladta a 100 ezret. Tojotomi Hidejosi daimjó (középkori vidéki nagyúr) kezdte először üldözi a keresztényeket 1597-től, majd a 17. század elejétől már tiltott vallásnak számított. Ezt követően kegyetlen üldöztetés és mártírhalál várt a hitüket megtagadni nem akaró keresztényekre a 19. század közepéig, amikor a Meidzsi restaurációval ismét megengedetté vált a kereszténység gyakorlása. Megjegyzendő az is, hogy a második világháború alatt is megerősödött a keresztényellenesség, ekkor sok misszionáriust internáltak vagy kiutasítottak az országból. Az 1947-es alkotmány aztán vallásszabadságot biztosított és eltörölte a Sintó államvallási státuszát, így elméletben megnyílt a lehetőség a kereszténység terjedése előtt. Az ’50-es évektől kezdve sok amerikai misszionárius érkezett a szigetországba és számos iskolát, kórházat és egyéb közösségi központot alapítottak az egyházak. Alacsony arányukhoz képest mindeddig 8 miniszterelnököt is adtak az országnak (3 katolikus, 5 protestáns). A jelenlegi helyzetről általánosságban elmondható, hogy a társadalom nagy része átvett bizonyos keresztény szokásokat, például az esküvők 60-70 %-át keresztény „stílusban” (szertartás szerint) tartják vagy a karácsony ünneplését. Bár direkt diszkrimináció nem éri a hitüket gyakorlókat az állam részéről, a japán társadalom számára a kereszténység még mindig nagyon idegen vallásnak számít.
Abe Shinzo:
A következőkben ejtsünk néhány szót Abe Shinzo nemrég leköszönt japán miniszterelnökről, megvizsgálva politikáját és örökségét. Fontos figurája volt ő az elmúlt évtizedek politikájának, nem mellesleg pedig a leghosszabb ideig hivatalban lévő japán kormányfő „címe” is az ő nevéhez fűződik. Először még 2006-ban lett miniszterelnök, akkor azonban egy év után le is kényszerült mondani, többek között kormánytagok korrupciós ügyei és az akkori kormány népszerűtlensége miatt. Érdemes megemlíteni, hogy Abe pártja a Liberális Demokrata Párt (LDP) - amely nevével ellentétben konzervatív alakulat - 1955-ös megalapítása óta egy 1 éves szünetet kivéve folyamatosan kormányon volt 2009-ig. A 2009 és 2012 közötti időszakban a Demokrata Párt kormányzott, majd a 2012-es parlamenti választásokat ismét megnyerte az LDP és Abe Shinzo lett a miniszterelnök.
Abe gazdaságpolitikája a találó „Abenomics” elnevezést kapta. Nagyon ambiciózus volt, ugyanis azt tűzte ki célul, hogy pontot tesz az „elvesztegetett évtizedek” 90-es évek óta tartó időszakára. Karakteresnek mindenképpen nevezhető volt ez politika, más kérdés, hogy mennyire volt sikeres!? A három részből (nyíl) álló program monetáris könnyítéseket, kormányzati beruházásokat, valamint a strukturális reformokat foglalja magába. Anélkül, hogy belemennénk a nagyon részletekbe, az elmondható, hogy az elemzők szerint voltak bíztató jelek az utóbbi 8 évben a gazdaság területén. Például megállt az óriási japán adósághalmaz növekedése és az is igaz, hogy nem nőtt az államcsőd kockázata, ugyanis az államadóság nagy része hazai valutában került felvételre. Továbbá lassú GDP növekedés is megfigyelhető volt Abe alatt. Családtámogatási lépések is történtek, amelyek a népességszám csökkenésének ütemét hivatottak lassítani, azonban nem hozták meg a várva várt eredményeket. Így összességégben, tehát nem nevezhető áttörő sikernek az Abenomics.
Külpolitikai téren, az utóbbi 8 évben, Japán próbálta még jobban elkötelezni magát az USA irányába. Abe Shinzo kifejezetten jó viszonyt ápolt például Donald Trump-al. Ésszerű politikát próbált követni ebből a szempontból, hiszen nemigen van más szövetségi alternatíva Japán számára a térségben. Továbbá nyitott India felé is, és ott is próbálta elmélyíteni a kétoldalú kapcsolatokat. Emellett katonai szempontból inkább az látható, hogy a nacionalista narratíva volt előtérben Abe alatt. Nagyszabású hadgyakorlatokra is sor került, és az „önvédelmi” erőket tovább fejlesztették, bővítették és megpedzegették az alkotmány 9. cikkelyének módosítását is, ami egyelőre még várhat magára. Ami még érdekes, hogy Abe pro-nukleáris politikát folytatott, annak ellenére, hogy a japán társadalom a fukushima-i katasztrófa után negatív véleménnyel van az atomenergiát illetően. Lemondása az idei év közepén váratlanul érkezett. Egézségügyi okokra hivatkozva távozott (ami nem megalapozatlan, a hírek szerint valóban betegeskedik). Az elemzők szerint leginkább a koronavírus járvány „tette be neki az ajtót”, így például az olimpiát amit a jövő évre halasztottak már nem érhette meg hivatalában. Nem valószínű, hogy még egyszer visszatérne, sokkal elképzelhetőbb, hogy inkább a párton belül fog tovább politizálni.
További kilátások és az olimpia:
Zárásként jöjjön néhány gondolat, az új miniszterelnökről, Szuga Josihide-ről és a jövőre esedékes olimpiáról: Szuga kormányát, a beiktatás után készített felmérések szerint a lakosság 74 % százaléka támogatta. Ennélfogva nem indult rossz pozícióból az új miniszterelnök, így reformtervezeteket is bemutatott már az első napokban, például a digitalizáció terén. Gazdaságpolitikáját tekintve, valószínűleg megpróbálja majd kis változtatásokkal az Abenomics féle modellt folytatni. A nyomás viszont fokozódik a koronavírus miatti gazdasági válság miatt. Nem lesz könnyű dolga nemzetközi színtéren sem, mivelhogy rendezni kellene a kapcsolatokat, vagy legalább fenntartani a status quo-t Kínával és a környező országokkal. A dél-ázsiai kapcsolatokat mindenképpen fontosnak tartja, hisz első külföldi útjai Indonéziába és Vietnámba vezettek. Nem elfelejtendő pedig, hogy bel- és külpolitikáját annak fényében kell alakítsa, hogy jövőre általános választások lesznek Japánban.
Az olimpia megrendezése szintén nagy kérdőjel. Nem is kifejezetten az kérdés, hogy megrendezik-e, tudniillik Szuga világossá tette a NOB előtt, hogy ők mindenképpen meg akarják jövőre rendezni. Sokkal inkább az a tisztázatlan, hogy milyen körülmények között lesz megszervezve. Rendkívül nehéz kérdés ez, mert ha a járványhelyzet továbbra is fennáll szinte elképzelhetetlen lenne, hogy nézők érkezzenek a szigetországba. Egy óriási gócpont kialakulása ilyen esetben nagyon kockázatos következményekkel járhatna. Ha viszont nézők nélkül kellene megrendezni az eseményt az pedgi nagyon negatív hatással lehetne az amúgy sem remeklő japán gazdaságra.
Források:
https://www.portfolio.hu/global/20201110/hiaba-joe-biden-megvalasztasa-a-japanok-mar-olyan-vilagra-keszulnek-amelyet-nem-amerika-vezet-456716?amp&fbclid=IwAR1br5sgfn236gjyw6upDMfCz3ZxkKbbXmBaUn2G8Ejmpj4ulC6_nyopHO0
https://www.youtube.com/watch?v=RirtWpgiURU
https://g7.hu/vilag/20200910/gyozott-e-a-japanban-az-abenomics/
http://ujkor.hu/content/keresztenyseg-elso-evszazada-japanban
https://zoom.hu/hir/2018/12/26/japan-jovojet-jelentenek-a-bevandorlok-csak-a-tarsadalom-nagy-resze-nem-akarja-oket/
https://www.origo.hu/gazdasag/20200918-japan-kormany-gazdasagpolitika-miniszterelnok.html
Fotó: Aleksandar Pasaric/Pexels
